Az utrechti 6 napos rövid távú közös képzési eseményen a SoVol Erasmus+ projekt munkatársai vettek részt.  A SoVol rövidítésre hallgató Erasmus + KA2 partnerségi uniós projekt (contract number: 16/1/KA204/22920) során a partnerszervezetek (Szlovákia, Románia, Lengyelország, Hollandia, Horvátország, Magyarország) célja, a közép- és kelet- európai szociális szektor kapacitásának fejlesztése önkéntes programok révén. A három éves projekt során a projekt partnerek feltérképezik az országaikban már meglévő tudást, tapasztalatot gyűjtenek a holland rendszer által jelenleg működő önkéntes gyakorlatból. Az összegyűjtött agyagokból olyan hasznos szakmai anyagot készítenek, mely segítségével bármely szociális intézmény képes lesz önkénteseket fogadni az intézményében szakszerű módon.

A 6 napos szakmai programot a Movisie – Hollandia szociális fejlesztési központja és az ÖKA közösen készítették elő a további partnerek igényeinek figyelembevételével.

A látogatás célja a munkatársak közös, rövid távú képzése volt mind a holland önkéntesség mind pedig a holland szociális innovációk terén. Emellett azonban lehetőség nyílt az egymástól való tanulásra is, mely minden résztvevő számára nagyon sok új kompetenciát biztosított. Wilhelm de Gast, a Movisie munkatársa kiváló tréninget tartott a holland szociális intézményekben található önkéntes programokról valamint a rendszer átalakulásáról. A centralizált intézményrendszer felbomlott és a korábban elszigetelt társadalmi csoportokat újra a társadalomba integrálták, mely számos új feladatot és lehetőséget hozott magával. Ennek egy kiváló példája volt a 850 aktív önkéntest foglalkoztató 3000 klienst kiszolgáló Reinaerde Atelier/ de Loeff, mely szociális intézmény Utrecht központjában működtet egy kézműves boltot, ahol megvásárolhatóak a fogyatékkal élők által készített termékek. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy a boltból nyílik az a műhely is, ahol éppen aktuálisan készülnek a gyertyák, papírmasé tárgyak önkéntesek támogatásával.

 

Ez a nappali foglalkoztató műhely nemcsak hátránnyal élőket, de számos nemzetiséget is egyszerre tanít és fejleszt a különböző munkafázisok betanítása és kivitelezése révén.

 

 

A szociális munkások kliensekhez való hozzáállása valóban megható volt, a szellemi fogyatékos klienst kérte fel, hogy angolul mutassa be az ott folytatott munkáját, végtelen türelemmel és támogatással bátorítva őt. Az egyik önkéntes úgy került ide, hogy az utcán sétálva látta meg az üzletet és műhely, megkérdezte, hogy jöhet-e, s azóta több éve rendszeresen jön segíteni.

Számunkra meglepő az önkéntes menedzsment rendszer, ami igen érdekes következtetésekre adhat okot: két önkéntes koordinátor van az egész intézményben, területileg felosztva maguk között az intézményt. Az önkéntes koordinátor a helyi „job holder”- nek nevezett önkéntes mentor feladatokat ellátó szociális munkással tartja a kapcsolatot. A helyi teamekből választják ki a „job-holder”-eket, akik a munkájuk mellett az önkéntesek toborzásával, betanításával és mentorálásával is foglalkoznak az egész team-re vonatkozólag.

 

Az Utrechti Önkéntes Központban minden projektpartner szivacsként szívta magába a központ vezetőjének beszámolóját. A legizgalmasabb téma a neighbourhood approach volt, mely szerint az Önkéntes Központ proaktív módon van jelen a helyi közösségekben, kimegy egy számára kijelölt környékre, ahol felveszi a kapcsolatot minden intézménnyel, szomszédsági kezdeményezéssel és összeköti őket, nem várakozva arra, hogy majd jönnek önkéntes keresni a Központhoz.

A serial volunteer – sorozat önkéntes egy olyan fogalom, mellyel korábban nem találkoztunk. Legújabb trend az, hogy az önkéntesek nem kötelezik el magukat egy egy önkéntes tevékenység vagy szervezet mellett, hanem ad hoc módon kipróbálják magukat különböző tevékenységekben egymás után.

Az Önkéntes Központ újszerű látásmódban közelíti meg a potenciális önkénteseket, nem azt mondja, hogy gyere, legyél önkéntes, hanem az az üzenetük, hogy mindenki hozzá tud járulni valamilyen módon a társadalom fejlődéséhez, mi az amivel te hozzá tudnál járulni. Az újfajta hozzáállást az önkénteseket kereső szervezetek felé úgy közvetítik, hogy ne azt vizsgálja a szervezet, hogy mire kell neki önkéntes, hanem, hogy mik az önkéntesek igényei – ezzel próbálják bevonzani a segítségre kész embereket.

Szerencsénk volt egy idősek otthonát is meglátogatni, ahol különleges betegekkel is foglalkoznak. Az Atlant 

 

gondozó otthonban a Huntington, demens és Korsakov kórban szenvedőket is kezelik. 900 kliensre 1400 alkalmazott és 800 önkéntes jut. Természetesen különböző egységekben vannak elhelyezve az idősek és a betegek is, így ez szám nem korlátozódik egy területre. Az önkéntes manager egy Atlantis nevű adatbázis kezelő segítségével tartja nyilván az önkénteseket. A munkáját egy teljes munkaidőben önkénteskedő asszisztens segíti. Itt ismerkedtünk meg az informális gondoskodás (informal care) ellentmondásos szerepével. Mivel az állam egyre inkább kivonul a szociális ellátásból, azt az állampolgárokra hárítva, jelenleg hatalmas vitákat kiváltó téma ez országszerte. A szociális ellátásba került klienst számos családtag veszi körül, akik szintén részt vesznek a gondozásában, az ő szerepüket és helyüket próbálják meghatározni és előtérbe helyezni, egyenlőre nehéz megtalálni a minden részvevő számára oly érzékeny egyensúlyt. Itt hallhattuk azt is, hogy a klienseknek is van tanácsuk (client council), melyet bevonnak, sőt már szinte ez alapján alakítják a szolgáltatásaikat, ezzel is tükrözve azt az alapvető személetet, amit az egész tartózkodásunk során oly szembetűnő volt, mégpedig az a szemlélet, hogy nem a kliensért, hanem a klienssel közösen!

 

Agora hálózatán keresztül önkéntes koordinátorokkal tartottunk egy fórumbeszélgetést, mely nagyon sok, gyakorlati szakmai tudást adott a projektben kidolgozandó intellektuális kimenetekhez. Legfontosabb üzenetük, hogy az önkéntes koordinátornak fontos feladata és emiatt tanulandó kompetenciája a menedzsment felé történő lobbizás az önkéntes program érdekében, melyre mindenképpen kell költségvetést allokálni.

A Hollandiában megszerzett tapasztalatokat a SoVol projekt keretében beépítjük a szociális  intézmények részére kialakítandó képzési és felkészítő anyagokba, így közép- kelet Európába is becsatornázódik az itt megszerzett tudás.

A projektről részletesen itt olvashatnak: SoVol projekt.